A reggae zene Jamaicában fejlodött ki. A reggae megnevezést tágabb értelemben szokták használni az összes jamaicai zenére, beleértve a ska, rocksteady, dub, dancehall és ragga mufajokat is. Ez a kifejezés használatos még egy külön stílusra ami az 1960-as évek végén jött létre. A reggae alapját egy különleges ritmus adja, aminek fo jellemzoje a taktusok közötti hullámzás amit a gitáros játszik, ezt úgy hívják hogy "bang". A dobos gyakran üt egy harmadik ütemet a taktusok között. Ezt úgy ismerik, hogy "one drop" ("egy csapás"). Jellegzetessége, hogy ez az ütem itt lassabb, mint a reggae elofutárainál a ska-nál, és a rocksteady-nél. A reggae-t gyakran összefüggésbe hozzák a rasztafári mozgalommal, ami befolyással volt számos kiemelkedo reggae zenészre a '70-es, és '80-as években. A reggae számok sok egyéb témát is felölelnek a rasztafarinizmuson kívül. Ilyen például a szerelem, a szexualitás, és olykor a társadalom kemény bírálata.
Az eredete fellelhető az afrikai karibi zenében, de ugyanakkor az amerikai R&B zenében is. Az előfutára a ska és a rocksteady volt a '60-as években. 1963-ban Jackie Mittoo a The Skatalites nevű ska együttes zongoraművésze felkérést kapott Coxsone Dodd producertől, hogy gyűjtsön össze zenészeket és csináljon eredeti zenét a Studio One stúdióban. Mittoo, a dobos Lloyd Knibbs segítségével a tradicionális ska ütemet is felhasználta a reggae-hez, ám a folyamat végére ritmus lelassult. A reggae-t később Bob Marley tette világszerte népszerűvé, aki karrierje kezdetén a rocksteady műfajban is alkotott. A '60-as évek végére a reggae-t már az Egyesült Királyságban is játszották a rádióban, John Peel műsorában.
A "reggae" szót először a Toots and the Maytals nevű ska együttes használta az egyik albumuk címében: "Do the Reggay"